[ Budapesti Őszi Fesztivál 2000 ] [ Vissza a Fesztiválváros főoldalra ]

"Budapest kisugárzása az egész országnak szól" Beszélgetés Demszky Gábor főpolgármesterrel Budapesti Tavaszi Fesztivál, Dunaparti Vigasságok, Pepsi Sziget, Híd ünnepe, Budapest Parádé és ez az őszi kortársművészeti fesztivál. Sorolhatnánk még azokat a példákat, amelyek jól mutatják: Budapest, a Fővárosi Önkormányzat tudatosan foglalkozik a kultúrával, a művelődéssel. D. G.: A Fővárosi Önkormányzat arra törekszik, hogy a város polgárai otthon érezzék magukat Budapesten. Ennek a munkának egyik központi része a kultúra, a művészetek pártolása. Egy város igazi alapját ugyanis a kultúrája képezi. Budapest és más világvárosok természetesen alakuló közösségeinek szervezőereje a hihetetlen kulturális sűrűség. Ezért meghatározó törekvésünk, hogy ez a kultúra minél jobban kiteljesedjék. A XXI. század globális világára jellemző (el)igazodási kényszer ugyanakkor megköveteli tőlünk, hogy ne csak itthon legyünk otthon. Azt pedig, hogy sehol se legyünk idegenek, nem számítógépes mérnököknek vagy internet-vállalkozásoknak köszönhetjük - bármennyire is tiszteletreméltó a teljesítményük. ők csupán a globalitás technikai kereteit biztosítják. A tartalmat az alkotó ember szolgáltatja. ő az, aki a világ másik végén a nem-idegent megszólítja, illetve szóra készteti. A művészek tették a legtöbbet azért, hogy a világban mindenütt otthon legyünk. A művészet az emberi létezés állandó kísérője. Mégis, nem létezik mindenütt egyforma erővel - csak a szellem meghatározott klimatikus viszonyai között. Ezt a klímát a város biztosítani akarja. Budapest kulturális élete az egész országnak szól. Vagy talán még messzebbre?! D. G.: Így van! Budapest egyrészről az ezeréves magyar állam fővárosa. Másrészről az új Budapest nem titkoltan regionális vezető szerepre törekszik. Harmadrészt, Budapest az ország egyetlen világvárosa, egyike a globális világ városállamainak. Kulturális útkeresését is e hármas identitása szabja meg. Célunk, hogy megteremtsük a magyar, a közép-európai és a globális kultúra együttes bemutatkozási, mi több, együttélési lehetőségét. A Budapesti Őszi Fesztivál milyen programjai példázzák ezt az együttélést? D. G.: Az ember ilyen alkalmakkor sajnos nem sorolhatja föl az összes számára kedves résztvevő művészt és produkciót. Ha hangsúlyozottan példaként hozzuk fel, akkor a jazz-muzsikus Zbigniew Namyslowski-t említeném. ő közép-európai művészként van jelen évtizedek óta az amerikai zene élvonalában. Aztán ott a Krétakör Színház NEXXT című produkciója. A darab alapjául szolgáló amerikai kultuszkönyvek, a Gépnarancs és az Amerikai Psycho ismeretében nem nehéz eltalálni: egy ezredfordulós nagyvárosi körképet fogunk látni. Ide sorolandó mindenképpen az Amadinda, hiszen művészetük bő két évtizede hangsúlyos része a magyar, a budapesti zenei életnek, repertoárjuk ugyanakkor a szó legnemesebb értelmében nemzetközi. A közép-európai régió együttélését példázza a Budapesti őszi Fesztivál keretében ötödik alkalommal megrendezendő Bohémia Fesztivál. Hrabal, vagy a fotográfus Jindrich Streit által megörökített romavilág, a Prágai Tavasz vitathatatlanul a miénk is. És ha már a 70-es éveknél tartunk, hadd említsem meg - részint személyes emlékek okán - a Squat Színház dokumentumai című esteket a Toldi Moziban. Ez ugyanis nem mást idéz, mint az egykori legendás Lakásszínház titokban megtartott előadásait: ezúttal a társulat amerikai éveiből. A közép-európaiságot illusztrálja az idén bemutatkozó német művészek nagy száma is, továbbá az Intermoduláció és az UMZE hangversenyein szereplő szerzők rangos névsora. Csányi János, Forgách András és Kárpáti Péter darabjai jó választásnak ígérkeznek a mai magyar dráma bemutatására. A nagyobbik testvér Tavaszi Fesztiválnak mindig sok külföldi látogatója van. Számítanak-e ilyen érdeklődésre az Őszi Fesztiválon is? Húsz évvel ezelőtt még valóban jól fogalmaztunk, amikor idegenforgalomnak neveztük azt, hogy érdeklődő külföldiek, nyugatiak kisebb csoportja megjelent a Tavaszi Fesztivál egy-egy hangversenyén, kiállításán. Ma már igencsak idejétmúlt ez a kifejezés. A rendezvények látogatói jó ideje a fesztivál és a város barátaiként érkeznek Budapestre, akár Magyarország más tájairól, akár külföldről jönnek. Ezzel együtt igaz lehet az a megkülönböztetés is, ami a kérdésben rejlik. Nekünk, budapestieknek, elsősorban az a fontos, hogy magunknak teremtsünk ünnepnapokat, karneválokat. Meggyőződésem, hogy Budapest - nem kis részben a Fővárosi Önkormányzat kultúrát támogató tevékenysége révén - e téren is jó úton jár. Gondoljunk csak a legújabb rendezvényre, a Budapest Parédára. Vagy éppen az Őszi Fesztivál új helyszínére. Ami nem is csak új helyszín, hanem egyenesen új műfaj. Az Ede-nap "filozófiája" arról szól, hogy minden nap egy kicsit ünnepnap, hogy az együtt élő polgárok figyelnek egymásra. Hogy ebben a városban együtt lehet gondolkodni és alkotni. őszintén kívánom, hogy alkotók és befogadók érezzék meg ezt a szellemet, és legyenek máskor is Budapest vendégei. [ Vissza a Fesztiválváros főoldalra ]