A Budapesti Fesztiválzenekar világhírű vendégkarmesterrel, ad hangversenyt. A dirigens hegedűtanulmányait Joseph Gingold és Jascha Heifetz irányításával végezte, majd Berlinben zeneszerzést tanult. Karmesterként 1974-ben debütált a berlini RIAS Szimfonikus Zenekar élén. 1989 és 1996 között a Bécsi Rádiózenekar zeneigazgatója volt, jelenleg a genfi Suisse Romande Zenekarnál tölti be ezt a funkciót. Fellépett a New York-i Filharmonikusoktól az Izraeli Filharmonikusokon át a Berlini Filharmonikusokig szinte minden nagy szimfonikus zenekarral és több tucatnyi operaprodukciót dirigált a világ vezető dalszínházaiban, köztük Bécsben, ahol 1988-tól hat éven át a Staatsoper első vendégkarmestere volt. Két világnagyság szólójával csendül majd fel Brahms népszerű kettősversenye. A görög hegedűművész, Leonidas Kavakos már 18 évesen megnyerte a helsinki Nemzetközi Sibelius Hegedűversenyt. Ettől kezdve pályája töretlenül ívelt felfelé, s hogy Perényi Miklós világhíres csellista, azon ma már senki sem csodálkozik.

Részletes ismertető a március 15-i koncertnél olvasható.

Két szerző, akiket elsősorban nem egyházi műveiről ismerünk. A kételkedőket bizonyára meggyőzi, hogy Puccini felmenői generációkon át a luccai egyházzenei élet vezetői voltak, a vér bizonyára nem vált vízzé. S aki nem ismeri Dohnányi kései, Amerikában komponált remekművét,
az még biztos nem találkozott az Angelica Leánykar néhány éve készült felfedezés értékű lemezfelvételével. Dohnányi a Stabat Materrel kapcsolatban írta egyik levelében húgának: „A Stabat Mater reálisan hatszólamú, mely hat szólam két oktáv keretébe van szorítva, ami nem könnyű feladat, de nekem óriási örömöt okozott, hiszen senki sem kényszerített ilyen komplikált feladatra. A hat szólam két háromszólamú kar, mely egymással szembe van állítva, de sokszor összeforr. Semmi svindli, semmi duplázás, tiszta szólamvezetés…”

„Úgy gondolom, hogy mindazt az értéket, tudást, fényességet, amit a magyar és az egyetemes kultúrának a Hunyadiak adtak, legszebben annak a szájbeli hagyománynak a feltámasztásával mutathatjuk meg a zeneszerető közönségnek, mely már csak archívumok mélyén, gyűjtemények elsárgult lapjain, vagy ismeretlen népénekesek torkán él tovább, a Balkántól egészen Lengyelországig. A Hunyadiak és vitéz rokonságuk – Székely János, Szilágyi Mihály –, valamint asszonyaik alakját a bolgár, román, délszláv népek hősepikája ugyanúgy megőrizte századokon át, mint a magyar mese- és dalkincs. Mitikus hősökké váltak náluk is. Törökverő János tetteit hol mint Janko Sibinjanin, hol mint Jankula, Ugrin Janko, vagy Janko vojvoda néven dalolják meg veretes nyelvezettel a népek, de Mátyás királyról is számos mese, ének és legenda szól. A magyar história e kegyetlen és dicsőséges időszakáról nekünk csak néhány balladánk és krónikás énekünk, viszont annál több mesénk, adománk, széphistóriánk és legendánk tanúskodik. No meg természetesen – Janus Pannoniustól kezdve, Arany Jánoson át Juhász Gyuláig – a legnagyobb magyar költők poézise. A folklórban az ikonokká szentült Hunyadiak tettei a népi szürrealizmus gyönyörű képeibe ágyazva elevenednek fel. Szinte látjuk a hadak vonulását, sólymok keringését, csodáljuk a korona ékét, és halljuk az harangok zúgását, kardok, s lantok pendülését, holló szárnyalását. Szerencsére a róluk szóló más nyelvű balladákat és hősi énekeket szépszavú költőink már a XIX. századtól kezdve folyton magyarították, s mi hosszas kutakodás során a legszebbeknek megtaláltuk az eredeti nyelven lejegyzett, ma is élő, énekelt változatait.
Ezekből a szépséges emléktöredékekből épült fel ez a kétrészes mű, mellyel Mátyás megkoronázásának 550. évfordulóján a Hunyadiak hírének-nevének szeretnék emléket állítani. A kortárs világzenei feldolgozások előadásához a magyar népzene és a történelmi zene avatott képviselőit hívtam segítségül, hogy minél hitelesebben mutathassuk be azt a tudást, amit a Duna mentén élő népek emlékezete századokon át megőrzött erről a korról.”
Kiss Ferenc

A kiváló klarinétművészt és karmestert legjobb előadóművészeink köszöntik muzsikusi pályafutásának 40. évfordulóján. A műsorban két olyan kompozíció is szerepel, melyet annak idején a legkiválóbb klarinétosok inspiráltak. Brahms trióját a korszak hangszerzsenije, Richard Mühlfeld ihlette, akit a szerző előszeretettel becézett „drága csalogánynak” vagy „klarinétkisasszonynak”. Bartók darabját pedig a korszakos dzsesszmuzsikus, Benny Goodman rendelte. Bartók eleget is tett a felkérésnek, sőt a mű lemezfelvételén, 1940-ben el is játszotta a zongoraszólamot.

Mit hallott Bartók Bali szigetének gamelán muzsikájában? Milyennek látott Debussy egy kínai pagodát? Ki volt Csúnyácska, a pagodák hercegnője? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ az Amadinda koncertjén, ahol a Triginta együttes közreműködésével tradicionális gamelán zenét is hallhatunk. A hangverseny Tan Dun nagyszabású, drámai művével fejeződik be, melyet Magyarországon az Amadinda mutatott be 2007 májusában. Az akkori koncertről írta egy kritikus: „A darab a kínai-amerikai szerző Tea című operájának zenei világát, atmoszféráját jósolja, szinte előtanulmányként. Tan Dun hangszerhasználatának jellegzetes műve ez, melyben a hagyományos hangszereket organikus, természetes (neszező) hangforrásként kezeli, az organikus képződményeket (kavics, cserép, papír, stb.) pedig hangszerként hasznosítja. E hangszerhasználati elv szerint írta meg operájának partitúráját is. Mindez kevéssé lenne érdekes, ha a Snow in June nem teremtene meg önmagában, a szerzővel kapcsolatos mindenfajta megelőző tapasztalat nélkül is egy hiánytalan drámai folyamatot.”

Radu Lupu többször is megmutatta a budapesti közönségnek, hogy Beethoven zongoraversenyeinek avatott tolmácsolója, ezúttal a IV. zongoraversenyben bizonyítja ugyanezt.

A Musiciens du Louvre 1982-ben azzal a céllal jött létre, hogy – erre utal a névválasztás is – elsősorban a francia barokk zene mesterműveit adja elő, valamint hogy Händel műveit újszerű olvasatban tárja a hallgatóság elé. Időközben a repertoár kiszélesedett, ma már otthonosan mozognak a korai operák (Monteverdi) és a klasszikus kor (pl. Mozart) világában is. A zenekar székhelye 1996 óta Grenoble. A budapesti koncert vendégénekese, Anne-Sofie von Otter, aki Minkowski számos korábbi, elsősorban Händel operáit műsorra tűző vállalkozásában vett részt. Az együttes és vendégművésze ezúttal a 19-20. századi francia zene nálunk ritkán játszott műveiből játszik, sok-sok felfedezésre méltó darabot.