Az európai és magyar kórusok színe-java egy magyar nemes felkérésére komponált Beethoven-misét és egy hallatlanul modern Liszt-kompozíciót szólaltat meg. Utóbbi a szerző kései korszakának egyik legizgalmasabb és legkülönösebb kompozíciója. 1879-ben fejezte be, szövegét Liszt élettársa Carolyne Wittgenstein állította össze latin himnuszokból és két német evangélikus korálból. Akár a merész harmóniai újítások, akár a dramaturgia vagy az „eszmeiség” felöl közelítünk Liszt passiójához, kétségtelen tény, hogy 1880 körül ennél modernebb, progresszívebb szemléletű zenei nyelv nem létezett. Beethoven kompozíciója Haydn kései miséinek modelljeire támaszkodik, s korántsem csupán a tanítványi alázat okán: a művet ugyanaz az Esterházy Miklós (s ugyanúgy felesége névnapjára) rendelte meg, mint Haydn utolsó hat hasonló művét. (Innen ered a mű „kismartoni” mellékneve is.) A herceg a merész kompozíció hallatán állítólag így csattant fel: „De kedves Beethoven, mit művelt már megint?”

Részletes ismertető a március 15-i koncertnél olvasható.

A 2007-es Budapesti Fringe Fesztivál két szakmai díjazottja ad közös koncertet a 2008-as Tavaszi Fesztiválon. Március 16-án egyetlen hangverseny keretében lép fel az EtnoRom együttes és a Fugato Orchestra. Mindkét társulat népszerű, profi és kísérletező kedvű. Az autentikus cigányzenét játszó EtnoRom – amelyet a Kaly Jagból ismert két világhírű énekes, Balog József és Künstler Ágnes alapított 2005-ben – nem pusztán magyar, hanem balkáni, szerb, román, orosz, török, spanyol, sőt, egészen az arab gyökerekig visszanyúló cigány dalokat szólaltat meg, és koncertjeiket hastánccal éppúgy szívesen gazdagítják, mint élő roma táncházzal. Alpár Balázs vezette, tizenöt tagú, számos díjjal büszkélkedhető Fugato Orchestra ugyancsak világzenét játszik, de esetükben talán pontosabb világok zenéjéről beszélni, hiszen a rock-zenekarral kiegészülő kamaraszimfonikus hangszerösszeállítás a legkülönfélébb stílusok autentikus megszólaltatását és keverését teszi lehetővé. Repertoárjukban éppúgy találunk szimfonikus műveket, mint jazzes vagy rockos darabokat. Kompozícióik – túlnyomórészt Alpár Balázs alkotásai – mindig tudósan kidolgozottak, függetlenül attól, hogy a könnyebb, vagy a komolyabb műfajba sorolja őket a közönség és a szakma. És a zenekar egész működése talán éppen arról szól, hogy nincsen könnyű- és komoly-, csak jó és rossz zene van.

A programot lásd március 14-én.

A kiállítás 100 db Erdélyről szóló, kinagyított, speciális felületen bemutatott nagyméretű képből álló exkluzív attrakció Budapesten az V. kerületben, a Szabadság téren a Magyar Televízió épülete előtti zöld területen, és a parkot körülvevő, illetve átszelő sétautakon.
A „100 féle Erdély” óriás fotókiállítás célja a hagyományosan soknemzetiségű Erdély megjelenítése, a kulturális különbözőségeken keresztül, amelyek jól érzékelhetők a különböző karakterekben, az építészetben, a tárgykultúrában, a természeti és a lakóhelyi környezetben és a szokásokban egyaránt. Az alkotásokon keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a 21. századi Erdélyben a sokféle kultúrával, és hagyományokkal rendelkező közösségek, és egyének jó példát mutatnak mindenki számára, hogyan lehet a különbözőségek ellenére békességben egymás mellett élni.