Hagen Quartett
A Hagen Quartett napjaink egyik vezető vonósnégyes-társasága. A Hagen testvérekhez (Lukas Hagen – első hegedű, Veronika Hagen – brácsa, Clemens Hagen – gordonka) 1987-ben csatlakozott Rainer Schmidt. Valamennyien a Salzburgi Mozarteumban végezték tanulmányaikat, később Bázelben, Hannoverben és Cincinattiban képezték tovább magukat, olyan mesterek irányítása mellett, mint Hatto Beyerle, Heinrich Schiff, Walter Levin és Nikolaus Harnoncourt. 1981-ben a Gidon Kremer által szervezett Lockenhausi Fesztiválon – ekkor még Angelika Hagen játszott a második hegedű pultnál – elnyerték mind a közönség, mind a zsűri díját. Azóta is rendszeres vendégei a fesztiválnak. 1982-ben a Portsmouth-i versenyen, 1983-ban az Eviani kamarazenei versenyen nyertek első díjat. Az 1982-es versenygyőzelemnek köszönhetően debütáltak a Wigmore Hall-ban. Szívesen látott vendégei Európa, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália koncerttermeinek. 2002-ben a legtöbb európai nagyvárosban felléptek (London, Párizs, Amszterdam, Brüsszel, Bécs, Salzburg, München, Milánó, Róma, Madrid, Barcelona, Athén). 2002. január 1-én pedig a híres Bécsi Újévi Koncert vendégei voltak. A vonósnégyes irodalom valamennyi korszakában otthon érzik magukat, és szívesen vállalkoznak kortárs művek előadására is (Ligeti, Lutoslawski). Részt vettek Kurtág György kamarazene kurzusain. Részben ennek a közösen végzett munkának köszönhető, hogy a Hagen Quartett kitűnő előadásban jelentette meg CD-n Bartók Béla hat vonósnégyesét. 2004-ben nagy sikerrel léptek fel a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Az úrhatnám polgár tipikusan barokk mű, olyan comédie-ballet, amelyben az azonos retorikán alapuló, különböző művészeti ágak egymást át- meg átszőve, egymással versengve egészítik ki és erősítik egymást. A színész, a táncos és az énekes egymásnak tükröt tartva folytatja párbeszédét. A lángok erejére és törékenységére épülő, kizárólag gyertyafény biztosította világítás (rivaldafény, gyertyatartók) a színészt és a nézőt egyformán koncentrációra vagy álmodozásra készteti.
A Le Poème Harmonique együttes avatott tolmácsolásában megszólaló, autentikus, 17. századi francia zene Európa-szerte rendkívül nagy sikert arat, a közönség és a kritikusok körében egyaránt. A XIV. Lajos utasítására török jelmezes táncjátékkal fűszerezett, énekes-táncos udvari komédia (comédie-ballet) a francia irodalom egyik klasszikusa, valamennyi korosztály kedvence.

"Schumann mondta: 'Nincs művészet élet nélkül, és nincs élet művészet nélkül'. Tanítani is művészet. Az élet tanulás, tanítás. A tanításnak kisebb-nagyobb mértékben mindig kell egy ismeretlen mozzanatot tartalmaznia: a teremtés mozzanatát. Csak ritkán létezik annál nagyobb öröm, mint amikor a tanár és a diák közös munkája során 'felfedez', alkot. Csak így emelkedhetünk feljebb és feljebb, egyre áttekinthetőbbnek, tisztábbnak látva a 'labirintust' az útjelző táblák erdejében, és talán megtalálhatjuk azt az utat, melyet úgy hívnak: EMBERSÉG – TEHETSÉG – TELJESSÉG. Ezen az úton haladva meghatározó és örökké tartó élmények, mély szellemi és lelki gazdagodás vár ránk."

Binder Károly