Friss a sajtó!
Sajtószobánkban mostantól a folyamatosan megtalálhatók azok a cikkek, melyek a sajtóban a fesztiválról napvilágot láttak. A feltöltés folyamatos.
LILIOM - közönségtalálkozó
Hamburgban a nézők egy része sorokban hagyta el az előadást .
Akik a 2-i vendégjátékot "kibírják", alőadás után beszélgethetnek Michael Thalheimer rendezővel.
Vezényel: Fabien Tehericsen (F) Közreműködik:
Liszt Ferenc Kamarazeneka
Koncertmester: Rolla János
Louis Sclavis / basszusklarinét (F)
Fabien Tehericsen: Concerto Improvisé
Fabien Tehericsen műve sajátos kettősséget mutat: részben kötött, azaz hagyományos partitúrán alapul, részben pedig improvizatív előadásmódra épül. Ez utóbbi a szólista játékát jellemzi, aki – természetesen meghatározott zenei keretek közt maradva – teljesen szabadon rögtönöz. A vonószenekar játéktere ennél jóval korlátozottabb, hiszen előre rögzített zenei anyagot kell megszólaltatnia. Bizonyos fokú szabadságot jelent azonban, hogy az együttes pontos tempó- és dinamikai jelzések nélküli partitúrából játszik – az tehát, hogy a leírt hangok milyen konstellációban szólalnak meg, az együttes kreativitásától és a karmester pillanatnyi elképzeléseitől függ. A Concerto előadását mindig megelőzi ugyan néhány próba, a darab azonban a karmester és a szólista improvizatív együttmuködésének köszönhetően a hangversenyen egyedi és megismételhetetlen formában szólal meg. A mű már számos európai fesztiválon fölcsendült, s a különböző zenekarok és szólisták tolmácsolásában a Concertónak újabb és újabb interpretációi születtek. A mostani előadás igazi csemegének ígérkezik, hiszen egyrészt szólistaként a világhírű dzsesszklarinétost, Louis Sclavist hallhatjuk, másrészt az inkább a klasszikus repertoárban otthonosan mozgó Liszt Ferenc Kamarazenekart új oldaláról ismerhetjük meg, karmesterként pedig maga a szerző működik közre.
Támogató |
Francia Intézet
FranciArt
Fabien Tehericsen műve sajátos kettősséget mutat: részben kötött, azaz hagyományos partitúrán alapul, részben pedig improvizatív előadásmódra épül. Ez utóbbi a szólista játékát jellemzi, aki – természetesen meghatározott zenei keretek közt maradva – teljesen szabadon rögtönöz. A vonószenekar játéktere ennél jóval korlátozottabb, hiszen előre rögzített zenei anyagot kell megszólaltatnia. Bizonyos fokú szabadságot jelent azonban, hogy az együttes pontos tempó- és dinamikai jelzések nélküli partitúrából játszik – az tehát, hogy a leírt hangok milyen konstellációban szólalnak meg, az együttes kreativitásától és a karmester pillanatnyi elképzeléseitől függ. A Concerto előadását mindig megelőzi ugyan néhány próba, a darab azonban a karmester és a szólista improvizatív együttmuködésének köszönhetően a hangversenyen egyedi és megismételhetetlen formában szólal meg. A mű már számos európai fesztiválon fölcsendült, s a különböző zenekarok és szólisták tolmácsolásában a Concertónak újabb és újabb interpretációi születtek. A mostani előadás igazi csemegének ígérkezik, hiszen egyrészt szólistaként a világhírű dzsesszklarinétost, Louis Sclavist hallhatjuk, másrészt az inkább a klasszikus repertoárban otthonosan mozgó Liszt Ferenc Kamarazenekart új oldaláról ismerhetjük meg, karmesterként pedig maga a szerző működik közre.
