Jean-Claude Gallotta az európai kortárs tánc egyik legjelentősebb alakja. Az enigmatikus költőként, filozófusként is számon tartott táncalkotóról így írt az olasz L'Unita kritikusa: "A francia táncművészetben talán ő a legvitatottabb, imádott és gyűlölt, körüludvarolt koreográfus" - mindezt abban az évben írták le róla, mely során a Budapesti Őszi Fesztivál programjában látható, kiemelkedő alkotása - pontosabban annak első verziója -, a Mammame is keletkezett. Gallotta kétségkívül ellentmondásos figura, munkásságát szinte lehetetlen kategóriákba sorolni - mint minden kiemelkedő művészeti újító, az ő alkotásai is komoly kihívást jelentettek kritikusai számára. Felfogása, a táncművészetről alkotott nézetei, eszközei szinte új leíró szókészletet követeltek ki maguknak. El lehet képzelni, hogy a hétköznapi mozdulatok, profán gesztusok sorozatát koreográfiájába másfél-két évtizeddel ezelőtt már beépítő Gallotta mennyire zavarba hozhatta akkori nézőit és a szakmát.
Gallotta a '70-es években Merce Cunningham tanítványa volt New Yorkban. Az amerikai modern tánc szellemiségétől mélyen megérintve tért haza; filozófiáját, első táncelőadásait (Pas de Quattre, Mouvements) 1979-80-ban ismerhette meg a közönség. Nézői ekkor azzal szembesültek, hogy a koreográfus olyan elemeket emel munkáiba - szélsőségesen ütközve a korban uralkodó neoklasszikus táncfelfogással -, melyeket addig nem volt szokás táncnak nevezni. A leghétköznapibb mozdulatban is koreográfiai lehetőséget látott, sőt, annak a meghökkentő elképzelésének is hangot mert adni, hogy a táncot meg kellene szabadítani a koreográfiától. Gallotta indulásától kezdve intenzíven kereste a kapcsolatot a filmművészettel, és előfutárává lett a kilencvenes évek táncfilm-hullámának. Számos alkotását dolgozta át, hogy azok alkalmassá váljanak a filmre. Elsőként a rendkívül termékeny évében, 1986-ban keletkezett Un chant presque éteint (Egy majdnem kihunyt dal) filmváltozata készült el, mely voltaképp a Mammame két részletét dolgozta fel. Montalvo et L'enfant című, 1989-es koreográfiájából készített filmjével Gallotta a Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a Georges Sadoul-díjat. Mindezek fényében állítható: Jean-Claude Gallotta és társulata, a Groupe Émile Dubois budapesti vendégjátéka nem kizárólag a tánc iránt érdeklődők számára jelent kihagyhatatlan lehetőséget arra, hogy megismerkedjenek egy kortársművészeti legendával.

Halász Tamás