English





















Friss a sajtó!
Sajtószobánkban mostantól a folyamatosan megtalálhatók azok a cikkek, melyek a sajtóban a fesztiválról napvilágot láttak. A feltöltés folyamatos.
LILIOM - közönségtalálkozó
Hamburgban a nézők egy része sorokban hagyta el az előadást . Akik a 2-i vendégjátékot "kibírják", alőadás után beszélgethetnek Michael Thalheimer rendezővel.
Fotópályázat!
Fotópályázat a BÖF-ön, szép díjak!


Dorogman Hédi

Dorogman Hédi

Dorogman Hédi

Odrovics Szonja

Faludi Eszter



Vélemények a Fesztiválról ( cialis )
Tánc ( edcjm )
OFF programok ( earned income tax credit )
Színház ( lqgtq )






ÍRÁSOK
Vér videó vizualitás- interjú Tanno Ken'ichivel

2003-10-22 15:23:45


A színpadon oly megközelíthetetlennek tűnő, saját, furcsa világába mélyedő Tanno Ken'ichivel előadása után beszélgettem tárgyakról, videóról, markológépről. Ken'ichi meglepően lelkesen és közvetlenül beszélt munkáiról, azok fogadtatásáról, üzenetéről.

Előadásai inkább performanceok, mint táncelőadások. Kevés bennük a táncelem, fontosabb a vizuális megjelenítés.

Igen, nem hiszem, hogy feltétlenül táncolnom kellene. A munkámban nagyon fontos a vizuális megközelítés. Egy évet tanultam egy butoh mestertől, ez még a nyolcvanas években volt és azóta teljesen a magam útját járom.

A legtöbb darabban, amit élőben és a videókon láthattunk, tárgyakkal "kűzd".

Azt gondolom, hogy az ember nagyon ügyetlen a testével, nehezen használja, mozgatja az őt körülvevő tárgyakat. Érdekel a mozgás, a mozgatás. Megfogni valamit és elmozdítani a helyéről. Fölvenni, eltörni, megsemmisíteni. Egyébként nem gondolom, hogy kűzdelemről lenne szó, inkább kísérletezésről.

Miért használ videófelvételeket az előadásai során?

Tokióban és a többi japán helyszínen egy-az-egyben megvalósítottam a videókon látható előadásokat. A mindennapos használaton kívüli tárgyakat, több ezer téglát, markológépet, üvegpaneleket, több száz kiló port vetettem be egy-egy előadás alkalmával. Mivel nehéz lenne a tengeren túlra elhozni mondjuk 3000 téglát (és a látvány terén nem akartam kompromisszumokat kötni ) ezért kitaláltam, hogy videón mutatom be a azokat a darabokat amik az adott közegben kivitelezhetetlenek. A színház attól színház, hogy elrugaszkodunk a mindennapoktól, olyan hatásokat érünk el, olyan tárgyakat használunk fel, olyan helyzeteket mutatunk be, amiket amúgy csak elvétve vagy soha.

Van üzenete a darabjainak?

A jelentés onnan kezdődik, attól ér valamit egy-egy munkám, hogy a néző érez valamit az előadás hatására. Nem akarom előjelekkel ellátni a dolgokat, ha érzelmeket, gondolatokat ébresztek, legyenek azok bármilyenek, akkor megérte. Nem akarom a saját értékítéletemet ráerőltetni a közönségre. A kiváltott vélemény a fontos, az, hogy valaki értékelje a munkámat, függetlenül attól, hogy elítéli és bírálja.

Van átfogó koncepciója a 25 rövid darabnak?

Igen, azonos a forrás. Az első nyolc epizódban tárgyakat, anyagokat használok. A maradék 17 jelenetben erős karaktereket jelenítek meg, itt a smink és a jelmez a fontos, nem a tárgyak. Maradandó vizuális élményt és képanyagot akarok létrehozni. Olyan jeleneteket, amelyek hosszú időre az ember emlékezetébe vésődnek.

Van különbség a fogadtatásban attól függően, hogy hol tartja az előadást?

Igen, ez érdekes. A japán közönség mindig a legkomolyabb. Ők szótlanul ülik végig az előadásokat. Más országokban többet nevetnek egy-egy részleten pl. amikor kiesek a markológépből, de beszéltem már olyan emberrel, aki inkább sajnált és arra gondolt, hogy milyen fájdalmas lehetett az esés. Változó. Amerikában például az is megesett, hogy egy 80 éves néni felpattant a pöttyös darab alatt és a zene ritmusára ő is elkezdte csapkodni a lábát!

Egy véres, nyílt sebekkel borított ember a tömeggel szemben halad az aluljáróban. Rezzenéstelen arccal mennek el mellette az emberek, egy ember fordul csak hátra. Megdöbbentő képsorok.

Igen, ez Japánra kétségkívül jellemző. Ez se nem rossz, se nem jó dolog. Annyi furcsa emberrel találkoznak az emberek, hogy már semmi sem tudja őket kizökkenteni, nem lepődnek meg semmin. Mindenki a maga dolgára figyel, figyelmen kívül hagyják a külső impulzusokat. Érdekesnek tartom az emberek szembesítését a hétköznapitól mégis eltérő dolgokkal, ezért is viszem meghökkentő helyekre az előadásaimat. Egyébként a mostani turném során 11 országban jártam, és azt vettem észre, hogy itt Európában jobban figyelnek egymásra az emberek.

Mennyi figyelmet szentel a performance-ot kísérő zenére?

A darabbal párhuzamosan készítjük a zenét. Csak saját zenéket használunk fel (mint Gaskank a zenefelelős elmondta, ez egy sajátos elegye a technónak, az industrial zenének, japán akusztikus gitár dallamoknak, és filmzeneszerű hangzásoknak). A zene és amit én csinálok egyenrangú, mindig összeülünk a két zenészemmel és együtt dolgozzuk ki a zenéket.

Milyen tervei vannak a közeljövőre?

Hát, tervem az van bőven. Ha mindent meg is valósítok, az elkövetkező 10-20 évben nem lesz gondom a programokkal!

Kapcsolódó program
Kortárs Japán estek (J)

Hajgató Sára további írásai
and then we have to kill it
Vérfürdő, markológép, buta techno - avagy kivégzés japán módra
LOOMING
MK-Mit keresnek ezek itt?
Hőlégballon, Humor, Halveszély
Álomvilág és Vetített kép

  2003. Budapesti Fesztiválközpont Kht. Minden jog fenntartva.

english magyar