English





















Friss a sajtó!
Sajtószobánkban mostantól a folyamatosan megtalálhatók azok a cikkek, melyek a sajtóban a fesztiválról napvilágot láttak. A feltöltés folyamatos.
LILIOM - közönségtalálkozó
Hamburgban a nézők egy része sorokban hagyta el az előadást . Akik a 2-i vendégjátékot "kibírják", alőadás után beszélgethetnek Michael Thalheimer rendezővel.
Fotópályázat!
Fotópályázat a BÖF-ön, szép díjak!


Dorogman Hédi

Dorogman Hédi

Dorogman Hédi

Odrovics Szonja

Faludi Eszter



Vélemények a Fesztiválról ( cialis )
Tánc ( edcjm )
OFF programok ( earned income tax credit )
Színház ( lqgtq )






ÍRÁSOK
and then we have to kill it

2003-10-20 17:11:28


and then we have to kill it avagy Anouk van Dijk és a kortárs holland táncművészet a Mu Színházban.

Nehéz, nagyon szubjektív műfaj a kortárs tánc. Kevés a kézzel-fogható, szájba-rágott információ, annál több a sejtetés, a kétely, a néző bizonytalanul távozik-most mit is láttam tulajdonképp? Sokan azért nem kedvelik ezt a műfajt, mert azzal az érzéssel távoznak, hogy biztos nem elég műveltek, elvontak, kreatívak, felszabadultak, mert nem tudtak igazán mit kezdeni a látottakkal. Anouk van Dijk két darabját láthatták az érdeklődők a budapesti Mu Színházban a hétvégén. Őszintén szólva bennem is sok kétes érzés maradt. Ezt akarta mondani? Most jól gondoltam? Így kell, hogy érezzek?
Először az am I out? c. koreográfiát láttuk. A díszlet egyetlen eleme egy hordozható reflektor volt, ami a táncosok között kézről-kézre járva közelről megvilágította és előtérbe helyezte az épp központi szereplőket. A szemközti fehér falra vetülő, mozgó, élesedő-elhomályosodó árnyképek drámai egyszerűsége lenyűgöző aláfestést biztosított a tánchoz. A két fiú és két lány, hol párokba rendeződve, hol egyedül, egy párkapcsolat és a vörösbe öltözött kísértés "kűzdelmét" vázolta fel, keserves, kevéssé harmónikus, dinamikus, összetett mozdulatokkal. Érdekes elem volt a darabban, a magyar táncos Cseri Péter narrációja, amint a színpad széléről a két táncosnőt megvilágítva közvetítette az elől álló alaknak a "vörös végzet asszonyának" helyzetét és közeledtét. Az első darabban jobban kidomborodott a táncosok technikai tudása és a táncelemek is látványosabbak voltak.
A második darab az Amour Fou (Őrült szerelem) nevet viselte, itt már a nyitókép is beszédes volt. A szűrt fény látni engedte a négy alakot, a színpad négy oldalán egy-egy különös kiegészítővel ill. pózban. Egy lány tetőtől talpig cellofánba burkolva, egy fiú egy nagy papírzacskóval a fején, a másik két szereplő mozdulatlanul feküdt ill. állt, amíg a közönség helyet foglalt (meg kell jegyeznem, hogy már ez a kép is számos elfojtott röhögést váltott ki a nézők körében). A darab a vágyakozásról, szerelem kereséséről, a hatalomról, a bírtoklásról, a megszállottságról, a vergődésről,a félelemről és a szabadulásról szólt. A konceptuálisabb epizód kevésbé a látványos táncelemekre, mint inkább az olykor megnevettető, meglepő, vagy csak furcsa mozdulat- és képsorokra épített. A mozgásszabadság hiánya, a tehetetlenség. a fuldoklás, a görcsös, elfojtott mozdulatok mind zaklatott és feszült légkört kölcsönöztek a darabnak, amik közé csak egy-egy feloldás került, mint pl. amikor a papírzacskóját már levedlett táncos elkezdte módszeresen kilyukasztgatni a kifeszített cellofánt a bebábozott táncoslány testén. A zenei aláfestést is inkább a zaj, a hörgések és kiáltások jellemezték, egyetlen mondat hangzott el a darab során: and then we have to kill it.

Kapcsolódó program
Anouk van Dijk (NL)

Hajgató Sára további írásai
Vérfürdő, markológép, buta techno - avagy kivégzés japán módra
Vér videó vizualitás- interjú Tanno Ken'ichivel
LOOMING
MK-Mit keresnek ezek itt?
Hőlégballon, Humor, Halveszély
Álomvilág és Vetített kép

  2003. Budapesti Fesztiválközpont Kht. Minden jog fenntartva.

english magyar