Önök tudják mi az a kétszeres adaptációs szindróma???
Nem? Akkor mindenképpen meg kell nézzék legalább egyszer a Hülyeség nem akadály c. filmet. Valószínűleg választ fognak kapni többek között erre a kérdésre is. És valószínűsítem azt is, hogy jól fognak szórakozni. Mert a film tulajdonképpen mulatságos. A felszínen legalábbis mindenképpen az. Az pedig, hogy az ember végez-e mélyfúrásokat vagy sem, ki-ki döntse el maga.

A Lukáts Andor által megformált férj, apa és védőügyvéd tulajdonképp a mai filmek lúzerjeinek előfutára, ha sarkosan kívánok fogalmazni. Ám sokkal szerethetőbb és sokkal kevésbé szánalmas. Vagy talán egyáltalán nem az, hiszen nem igazán jut eszünkbe szánakozni rajta. Nem neveti ki az ember, hanem együtt nevet vele. Ami azt hiszem igen jelentős különbség. Nem egészen erre a világra való, kissé elvarázsolt alkat. Magam is ismerek személyesen ilyen embereket, ahogyan gondolom mindenki tud ilyen példákat hozni a saját családi, baráti köréből. A figura nagy előnye, hogy megnevetteti környezetét, és mint tudjuk, a mosoly annyi mindenen átsegít(het).

Ebben a filmben számomra a legnagyobb meglepetés Tóth Barna volt. Igen, az a Tóth Barna, aki mára produceri diplomával a zsebében, túl több kisjátékfilmen egy igen ígéretes pálya elé néz. Bár már eddig is rengeteg mindent letett arra a bizonyos asztalra.
Xantus János eme filmjében még igen csak apró gyermek, de rettentően édes. Nem tudok más szót alkalmazni rá, egyszerűen tündéri.
Bár mikor legutóbb valakit a tündéri jelzővel illettem, kicsit elcsodálkoztak rajta. Schweitzer József főrabbit találtam annak éppen akkor. Félreértés ne essék, természetesen mindketten más-más formában azok.

Miután én magam meggyőződtem arról, hogy a film igenis nézhető film, bátran merem ajánlani mindenkinek. Semmilyen súlyos és hosszantartó károsodást nem okoz. De ha nem hiszi, akkor kérdezze meg házi orvosát, gyógyszerészét. Egy kis hülyeség nem akadály. :)