English





















Friss a sajtó!
Sajtószobánkban mostantól a folyamatosan megtalálhatók azok a cikkek, melyek a sajtóban a fesztiválról napvilágot láttak. A feltöltés folyamatos.
LILIOM - közönségtalálkozó
Hamburgban a nézők egy része sorokban hagyta el az előadást . Akik a 2-i vendégjátékot "kibírják", alőadás után beszélgethetnek Michael Thalheimer rendezővel.
Fotópályázat!
Fotópályázat a BÖF-ön, szép díjak!


Dorogman Hédi

Dorogman Hédi

Dorogman Hédi

Odrovics Szonja

Faludi Eszter



Vélemények a Fesztiválról ( cialis )
Tánc ( edcjm )
OFF programok ( earned income tax credit )
Színház ( lqgtq )






ÍRÁSOK
A koncerttermi absztrakció magasa. - Jelentés Sáry László lemezbemutató koncertjéről

2003-10-31 00:20:38


Az MTA dísztermében okt. 30-án Sáry László lemezbemutató koncertje: Tánczene. Hangverseny a szerző közreműködésével.

- Meine liebe tante Magdalena, édes néném!
- Nagy feladatot róttál rám avval, hogy mindenképpen írjak egy kortárs magyar zeneszerzőről, mert - mint tudod - nem tartozom a „vájtfülűek”, legföljebb a zeneileg „abszolút félműveltek” közé. Annyi közöm van ehhez a gárdához, hogy Szokolay tanított szolfézsre, még zeneakadémista korában, a Fodor zeneiskolában a Sztálin (Andrássy) úton.
- Kívánságodnak mégis eleget akartam tenni, ezért elmentem Sáry László Tánczene CD-jének a bemutató hangversenyére. Egy napig böjtöltem előtte, hajnalban meditációt tartottam, hogy megtisztuljon a lelkem minden belémszorult cinizmustól. Már előre kijelenthetem, hogy valódi zenét hallottam, olyat, amelyet nem kellett fölturbózni mindenféle fakszniva. Nem volt húrtépés, vonórecskázás, s a gyantát sem nyelvelték a fogólap széléről a vonósok. Olyat, ahol a muzsikusok többnyire egymástól jól elkülöníthető hangokat játszottak ki a kótából, leszámítva az egyik tétel glisszandós részleteit. Ilyen is van?
- Viszont tánczene a dolog, s ez baj. Az egyes tételek: tangó, boogie, blues, lassú és friss, mind-mind egy-egy apropó, amiről Sárynak eszébe jutott valami, s azt elmondta. Jó, hogy a szerzőt nem érdekli „holmi stílusgyakorlatszerű tánczeneírás”, mert ő a „koncertterem absztrakciójának magasába” akarja emelni a dolgot. A „stílusgyakorlat” szó árulkodik. Én nem hiszem, hogy Sáry - akár a stílusgyakorlat szintjén - képes volna egy boogie-voogie-t írni, hát még valódit? Az asztalnál meghalna, hogy az olcsó poént idézzem Menuhinnal és a cigányprímással. De szerintem nem is kell mentegetőznie. Adja mindenki azt, ami a lényege!
- Igenám, de a lényeggel is baj volt. Ez a zene néhol unalmas, néha szép, néha izgató, egyszóval egyenetlen. Úgy éreztem, hogy hiányzott belőle a 13 darabot egységes egészbe ötvöző szenvedély. S ha már a szenvedélynél tartunk. Talán itt lehet az egyenetlenség oka. Igazából nem tudta megragadni az előadókat, akik a 30-40 körüli muzsikusgeneráció legjobbjai voltak Eckhardt Gábortól Klenyán Csabáig, vagy Mérey Annától Vékony Ildikóig. Urambocsá’, mintha lekenyték volna az egészet.
- Talán a két hölgy produkcióján éreztem a legjobban az egyenetlenséget. Mérey minden muzikalitását beleadta, hogy valami szenvedélyt tudjon kicsikarni a „Blues III.”-ból. Vékony verői alatt a cimbalom a „Lassú és friss” lassú részében hangszeridegen módon volt unalmas, de a friss részben Sáry tigris mivoltát is megjelenítette. Egyébként ez volt az egyetlen gyors, a hagyományos táncritmust, tánchangulatot adekvátan megjelenítő zene.
- Egy dologban egységes volt minden tétel. Lehetett az akármilyen címszóval címkézett zene, egyformán váratlanul fejeződött be. Egyszer csak abbamaradt. Persze lehet most azt mondani, hogy annak, aki kellő zenei erudícióval áldottan nyomon tudta követni a darabot, annak ez nem volt váratlan. Sajnos, én nem tartozom ezek közé.
- Voltak nagyon szép perceim is. Ilyen volt az „Emlék” című darab, melyet maga a szerző intonált. Kedves, megnyugtató, kissé réveteg muzsikát, hallottunk, melybe bele- belefütyült valami elektronika, vagy talán maga szerző? Olyan volt, mintha egy erősítő valamilyen különös interferencia segítségével gerjesztene, a hangszeren megszólaló dallam hatására valami antifónaszerű választ.
- Érdekes volt egy négykezes + szaxofon trió. De ezt is szürkének találtam. Úgy érzem, hogy bátrabban lehetett volna kiaknázni ezt az ötletet. Így megmaradt egy gyengéd hangulatú kamarázásnak.
- Nagyon tetszett a Lakatos György fagottján megszólaló, és az Amadinda (?) magnószalagjával kísért „Nagymama tánca”. Jó zene ez, élvezettel hallgattam!
- Egy időnként szenvtelen, tétova, máskor enyhe humorral telt, olykor izgatott muzsikát ismertem meg.
- A közönség soraiban természetesen ott volt a nevezett P., az örökifjú, esendő bölcs, s vele G. asszony, kinek „jó” mellei számomra nem jöttek át a télikabáton. A díszteremből kilépve a „koncertterem absztrakciója” átadta helyét egy penetráns pörköltzaftszagnak, csak azért, hogy időben megtudjuk miből élünk. A földszinti akadémiai klub éttermének realitása vált meghatározóvá.
- Magdi néném, drága. Tulajdonképpen elégedett lehetek. Hol élményben, hol feladatban, de mindig eltalálod! Kezedet csókolja: Tévelygő

Kapcsolódó program
Sáry László lemezbemutató koncertje: Tánczene

Maczika Béla Tévelygő további írásai
Jelentés a Márványteremből
Jelentés a Jogi Karról
Hercigeskedés, és/vagy performansz? Jelentés a Ludwig Múzeumból
millarepa 3.1 version - Wahorn András Jégkrémbalett-je az Örökmozgóban
Micsoda madár? - Az „Új Dimenzió Műhely” improvizácói, és Stockhausen zenés színpadi cselekménye Klenyán Csabától
Talán a Monti csárdást?!! - Jelentés a Tivoliból, az Ardittiről és Harveyről
Rézfelfújt laptoppal habarva - Jelentés fémügyben a Híradó moziból
Jelentésféle a Franz SCHMIDT: A hétpecsétes könyv oratórium zeneakadémiai előadásáról

  2003. Budapesti Fesztiválközpont Kht. Minden jog fenntartva.

english magyar