-Jól tudom, hogy a darab a 40-es éveket idézi, honnan az ötlet, miért pont azt?

-Igen, jól tudod. A Parasztopera sikere után szerettem volna még egy bőrt lenyúzni az opera rókáról. Már az első pillanatban felderengett előttem a Puccini- Karády- Kalmár Pál háromszög.

-Ez egy tipikus magyar darab magyaroknak, vagy külföldiek is szórakoztatónak találhatják?

- Nem tudom, de most még lokálisabbnak tűnik, mint a Parasztopera.

-Hány éve foglalkozol színházzal? A mostani csapat mióta van együtt?

-1987-ben kezdtem az Arvisura Színházban. Tíz éven át meglehetősen sok és különböző stílusú társulatban, illetve előadásban fordultam meg, a klasszikus kabarétól a táncszínházig. Mostani társulatunk 1998-ban alakult meg.

-Gondoltad volna mikor összeállt a társulat, hogy egyszer még a Nemzetiben készültök bemutatóra? Milyen érzés?

-Nem gondoltam, mivel akkortájt egy benzinkút állt azon a környéken. Jó érzés.

-A régi „fapados” Szkénés körülmények nekem, mint nézőnek nagyban befolyásolták az előadások laza, baráti hangulatát. Hogy érzed, az új körülmények hoztak új stílust színjátszásotokban, vagy befolyásolják a darab hangulatát?

- A Gyévuska valóban más lesz, mint a Parasztopera, de ezt nem a körülmények inspirálták. Nagy baj lenne, ha az befolyásolna minket a munka során, hogy milyen székek vannak a nézőtéren.

-Vesztek még be új amatőr színjátszókat a csapatba? Illetve mi a helyzet az új darab szereplőivel, régi tagokról van szó, vagy vannak új arcok? Amatőrök vagy profik játszanak?

- Nézd! Nekem mindegy, hogy hogyan nevezik a színházunkat, illetve bennünket, színészeket: profinak vagy alternatívnak, de ez az amatőr színjátszó már nekem is sok! Itt kevés pénzért dolgoznak sokat az emberek. Nem hobbiból, hanem hivatásból.

-Készen álltok a bemutatóra?

- Igen, de jó lett volna még dolgozni rajta egy kicsit.

-Van véleményed az idei fesztiválról?

-A műsorfüzet alapján nagyon jónak tűnik, de a próbák miatt sajnos nincs időm programokat látogatni.

-A siker, ismertség, elismerés fontosak számodra?

- Ezek jó, és fontos dolgok, de nem ez a munkánk elsődleges célja. Sokkal fontosabb a képesség megőrzése, illetve fejlesztése a lélektől- lélekig történő kommunikációra. Nem az a fontos, hogy hol játszik az ember, hanem, hogy mit és hogyan. Örülök a sikernek, de tudom, hogy nem az enyém sem az ország, sem a hatalom, sem a dicsőség.